Maine és az Acadia Nemzeti Park

Múlt hétvégén autót béreltünk, majd elindultunk meghódítani Maine államot is:


Nagyobb térképre váltás

A kiruccanás az állam Keleti vidékét jelentette, egy napot időztünk Portland városban, majd még inkább Északabbra érve Bar Harbort és az Acadia Nemzeti Parkot jártuk körbe.


A jogosítványszerzési procedúrám augusztus 17-én ért véget még otthon, aznap vizsgáztam forgalomból, ezzel minden akadály elhárult a legális vezetés elől. Elméletben, de gyakorlatban nem, mert 6 nap alatt nem tudták még elkezdeni sem az igazolvány kiállítását. Ennek köszönhetően Amerikában nem sokat fogok vezetni, ellenben Marci és Zyron annál többet. Így volt ez már múlt hétvégén is, nagyjából ezzel az autóval:



Első úticélunknak Portland-et tűztük ki, ami egy szép kis város rengeteg tengeri herkentyűvel, pubbal, kisvasúttal, szép kilátással és a Berlini nagy fal egy darabjával:




A város végigpásztázását követő esti sörözés, alvás és az addigiakhoz képest szerény moteles reggeli után útnak indultunk az Acadia Nemzeti Park felé, Bar Harbor városkába.
A célvároshoz érve megettük az államokban tartózkodásunk során ár/érték arányban legkevésbé előnyös ételünket, megvettük a nemzeti park belső körútjára szóló belépőnket, majd autóval nekivágtunk körbejárni a vidéket, sok-sok fotót készítve minderről. Hogy ne csak autóból lássuk amit látni kell, a Precipice Trail útvonalon sziklán, létrán, függőhídon is megmutattuk mászótudásunkat:



Azért egy vicces dolog történt még mászás közben, egy ideje meg-meg előzgettük egymást két fiatalabb hölggyel, mígnem az együk (jelöljük H-val) párbeszédet kezdeményezett:

• H: Where are you from?
• én: from Hungary
• H: És beszélsz is magyarul?

Megint egy megdöbbentő kérdés, amire ott abban a pillanatban nem számít az ember. Ismét rá kellett jönnünk, bizony nehéz elbújni a magyarok elől :) Zsuzsa 13 éve jött ki főiskolára tanulni, jelenleg Bostonban él. Ennek örömére készítettünk is egy csoportképet:


Este feltérképeztük a várost, ettünk-ittunk, meg még amit ilyenkor szokás. Másnap lóerőnket (csak az idő szűke miatt...) segítségül hívva felmásztunk a legmagasabb hegyre fotózni néhány hétköznapi spontán képet,


majd az óceánpart látványosságai következtek, így megnéztük a helyi képeslapokon is szereplő híres, (a valóságban nem) nagy világítótornyot, én a kelleténél kicsit közelebbről is, mert valahogy nem vettem észre a kitett "belépni tilos" táblát.


Körülbelül ezen paraméterek mellett, ilyen módon és ilyen körülmények között jutottunk el az Egyesült Államok legkeletibb partvidékére, Maine államba.