Hungarian Goulash Soup

A kajára eddig sem panaszkodhattam, ösztöndíjunkhoz jár egy "Silver Meal Plan", amit mi el is kereszteltünk első héten "Trófeának". Gondolom mindenki ismeri az otthoni Trófeát, befizet az ember egy bizonyos összeget, és annyit eszik, amennyi csak belé fér. Az első Impis Trófea látogatásom után egy órán keresztül kellett mély lélegzeteket vennem a Schönherz 18. emeleti lépcsőjén (ott egész friss levegő volt akkor), csak így tudtam túlélni az estét. Na, itt minden étkezés Trófea abban az értelemben, hogy korlátlan számú "menza" látogatás, és korlátlan fogyasztás tartozik az étkeztetéshez. Szerencsére nagyon nagy a választék, így a junk food részleg mellett többek között találhatunk Euro kitchen-t, kínai pultot, grillezőt, salátabárt, süti-torta sarkot, ital és fagyi automatákat, sőt, napi három féle leves közül is választhatunk, ami személy szerint nagyon jól érint.
Azt azért mégsem mertem volna gondolni, hogy egyszer csak "Hungarian Goulash Soup" megnevezésű leves fog várni az UNH menzáján, de a mai nap ez is bekövetkezett :) Vesztemre a Euro kitchen-nél már szedtem magamnak paradicsomlevest (otthon ezt csak paradicsomlének hívnánk), a levespultnál a Goulash viszont kihagyhatatlan lehetőségnek tűnt, így az egy étkezés alatt elfogyasztott levesfajták számában egyéni csúcsot (2) döntöttem.
Szerepeljen itt egy mobilos kép, mielőtt Marci elkészíti a mesterfotót:

Kis országunk nevezetességeinek az óceán sem jelentett problémát, így néha-néha rácsodálkozunk az Unicum, Rubik's cube - vagy éppen Goulash Soup itteni reinkarnációira :)

A menzánkról (Holloway Commons) egy nagyszerű, képekben gazdag blogbejegyzést írt Botz Attila két éve, ha valaki kíváncsi az itteni Goldmanra, Stoczekra, bátran tudom ajánlani:
http://blog.botzattila.com/2007/10/15/holloway-commons/