Navajo Indiánok földjétől a Grand Canyonig

Indiánokat már láttam filmben, de hogy egyszer túravezetőkként vagy Wal-mart pénztárosokként fogom őket viszontlátni mégpedig élőben, ez kicsit hihetetlennek tűnt egészen szombatig.
Utah és Arizona állam határát átlépve (megjegyzés: Vodafone-os mobilom még mindig térerő hiányban szenved) elsőként Page városát céloztuk meg. A város igazi "vadnyugat" érzést kelt az emberben, körülötte sivatag, a turistákat leszámítva pedig szinte teljesen kihalt vidék.
Miután befizettük az Antelope Canyon-os túránkat volt még pár óránk szétnézni indulás előtt.

Horseshoe Band (Arizona, december 26. szombat)
A Colorado folyó patkókanyarja volt első állomásunk, tériszonnyal rendelkezőknek csak erős idegzet esetén ajánlott a képek egy részének megtekintése:
Antelope Canyon
Délutánra kaptunk helyet az Antelope Canyon túrára, ahova legfőképpen csak szervezett módon lehet eljutni. Káprázatos és hihetetlen egy hely, talán egy barlanghoz tudnám legjobban hasonlítani, melynek létrejötte legfőképpen egyetlen felsőbb erőnek köszönhető: a víznek.
Glen Canyon Dam
Page város a közeli gát építésének köszönheti létrejöttét, amelyről természetesen képek is készültek:
Az újabb éjszaka Kayenta városban ért minket (a fogalmazással ellentétben nem véletlenül).

Monument Valley (Utah, december 27. vasárnap)
Nem mindennapi formájú kőhegyek birodalmát, a Monument Valley-t vasárnap jártuk körbe négy keréken:
Délután sem panaszkodhattunk kalandok hiányára, egy újabb szikla előtt való fotózás ürügyén megpróbáltunk 10 cm-es hóban egyetlen keréknyomban kocsikázni, de rá kellett jönnünk félúton, hogy takarodót fújni ésszerűbb megoldás. Zyron élete leghosszabb tolatására készült, de ezen küldetés alatt felbukkant velünk szemben egy túrázó család, kicsit jobb hójáró gépjárművel. Végül is szerencse, hogy arra jártak, a segítségükkel jó irányba tudtuk forgatni szerény bérlemény autónkat, elkerülve így a kimerítő tolatási műveletet, hogy minél hamarabb elindulhassunk visszafelé, Kayenta-n keresztül a Grand Canyon-i szállásunk irányába.

Grand Canyon
Ugye, hogy a következő távoli képekről senki nem hinné el, hogy nem egy festményről készültek?  Nem csoda, hiszen a Canyon fennsík szélén állva magam is azt hittem, csak egy hatalmas festményt raktak elénk, bár megjegyzendő, azért elég jó minőségűt. A borús idő valószínűleg közrejátszott abban, hogy a három dimenziós látásom ilyen távlatokban elvesztette az egyik dimenziót.
A beállítottságunkhoz mérten spontán találtunk egy fennsíkról levezető túraútvonalat, aminek az első 1,5 mérföldjét be is céloztuk, mint elérendő pont. Annyira belejöttünk, hogy megdupláztuk, és végeredményben egy 3-4 órás, 10 km-es túrát eszközöltünk a Colorado folyó irányába. A folyót a téli rövid napok miatt eleve nem volt esélyünk elérni, ennek ellenére azért egy jó kis túrát tudhatunk magunkénak megint. Tehát Grand Canyon:

Következő bejegyzésemet valószínűleg Las Vegas-ból fogom írni, addig is sok szépet így a két ünnep között!