Jópár órája megérkeztem már, de csak most jutottam el addig a pontig, hogy rálépjek a blog létrehozás rögös útjára. Marci és Zyron már hetek óta használja a világháló eme szolgáltatását, amiből úgy érzem én sem maradhatok ki, még ha kicsit csordaszellem hangulata támad is az embernek.
Az út nagyon hosszú volt, a legjobb része talán a frankfurti alvás és a gépen kajálások voltak, bár igaz, a Lufthansa azért a két évvel ezelőtt tapasztalt Delta színvonalat nem-igen tudta hozni.
A koliba érve Marci sörrel várt minket, amit nagy nehezen betuszkoltunk magunkba, ezt követve még egyszerűbben megkezdődött a 11,5 órás alvásszekvencia.
A környék elsőre is bejövős. Igaz, sokkal nyugodtabb, mint amit az elmúlt 8 szemeszter alatt megszoktam, Durham egy kisváros, egyetemmel. Vagy inkább találóbb lenne így: Durham lényegében az egyetem, ami köré a "falu" épült. Mindenesetre nagyon jó kis hely, tele parkokkal, patakokkal, csipmánkokkal. Ja, és "Paraoszlopokkal".
Bármerre járunk, oszlopokat látunk, amik csak arra szolgálnak, hogy gond esetén be tudjuk nyomni a rajta lévő nagy piros gombot. Zyron el is nevezte ezeket "Majré vasnak", de hívhatjuk még "Vész állványnak" vagy akár "Fosórúdnak" is. Képek kamingszún.
Úgy emlékszem a "paraoszlop" helyett a stílusosabb "parafa" kifejezést használtuk, amit pusztán az anyag eltérése miatt cseréltünk le majrévasra.
VálaszTörlésüdv a blogolók körében! :-)
Marci